Képzeld el, hogy te vagy a gyerek.
Ha éjjel álmatlanul feküdnél az ágyadban,
ezek a szavak, tettek, hangtónusok segítenének abban, hogy megnyugodj, vagy
éppen felzaklatnának?
Mielőtt bezárod a gyereked ajtaját, gondolj arra, hogy
mit éreznél az ő helyében, az ajtó túlsó oldalán.
Amikor képtelen megnyugtatni
magát, és te hajlamos vagy sírni hagyni, arra gondolj, hogy éreznéd magad, ha a
te partnered nem venné figyelembe a te szorongásodat.
Ezek a döntések
határozzák meg a különbséget, hogy feszült vagy nyugodt lesz-e a gyereked.
