Milyen könnyen el tudunk aludni, ha
„megrendezzük a színt”, mégis milyen nehéz ezt megvalósítani.
Azért is ajándék egy olyan gyermek, aki megtanít bennünket életünk lassítására,
kapcsolódva egymással, és fokozatosan állunk át az éjszakai megnyugvásra.
Amikor egy érzékeny alvód van, aki harcol az
alvással, amíg a feltételek meg nem felelnek teljesen, gyakran nehéz
elfogadnunk szerepét, mint a család „érzelmi barométere”.
Elnyeli az ingereket,
reagál az rendszertelenségre és magába szívja a környezet stresszét, szervezete
felszívja az egészet, egyre feszültebbé válik, amíg be nem jelenti, hogy
„nincs szükségem alvásra. Nyitott szemmel alszom!”
Minden erőfeszítésünk
ellenére, szemei nyitva maradnak, sikítozni kezd, ennek a
gyerkőcnek kétszer annyi ideig tart elaludnia, mint a többieknek.
De még az
érzékeny alvó és képes „jó alvóvá” válni.
Ehhez szükség van arra, hogy finom
hangoljuk rendszerünket és értékeljük, hogy ez a gyerkőc, úgy működik, mint a
kanári a bányában (annak idején a szén-monoxidot kalitkás kanárikkal jelezték
elő a bányászok, mert ő már meghalt, mire
a bányászokhoz ért a gáz), ők a családi jelzőrendszer, képtelen aludni,
amikor életünk kibillen egyensúlyából.
